ALMÁRIUM főnév -ot, -a, (népies) almáriom, (tájszó) almárjom (régies)
Edény, könyv, ruha stb. tartására haszn. ajtós v. fiókos, polcokkal ellátott szekrény. □ A mi deákunk
egynehány könyvit
valamely almáriomban eltemetvén,
faluról falura bejárja az atyjafiait. (Mikes Kelemen) Az almáriomhoz szaladt selyemkendőt hozni, hogy letörölje az Erzsi könnyeit. (Babits Mihály) Mentünk az üveges almáriumhoz, aminek nem volt üvegje már régen, de a fiókjában ott volt a krajcár, ahol én tudtam. (Móricz Zsigmond)