Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ABLAKVASALÁS
ABLAKZAT
ABNORMÁLIS
ABNORMIS
ABONÁL
ABONENS
ABORTÁL
ABORTUSZ
ABRAK
ABRAKADABRA
ABRAKOL
ABRAKOS
ABRONCS
ABRONCSOL
ABRONCSOS
ABRONCSOZ
ABROSZ
ABSZENCIA
ABSZINT
ABSZOLÚT

ACÉL főnév -t, -ok, -ja v. -a
  • 1. Olvasztás útján készült, kovácsolható s főleg edzhető vas (legfeljebb 1,7% széntartalommal), ill. vasötvözet. Edzett, lágy(ított) acél; hengerelt, húzott, kovácsolt, sajtolt acél; nemesacél: nem ötvözött v. krómmal, nikkellel, wolframmal, mangánnal stb. nemesített a.; rozsdaálló acél; → szerkezeti acél. Az acél az ipar egyik legfontosabb anyaga. Acélból készült szerszám. Acélt gyárt. Az acélt megedzik, formába öntik. Szóláshasonlat(ok): kemény, mint az acél: nagyon k. □ Az olvasztott acélnak van ilyen színe néha éjszaka … a vashámorban. (Krúdy Gyula) Tompa ütések, egyhangú zakatolás, s közben egy-egy éles, metsző csengése a tömör acélnak … (Babits Mihály)
  • 2. Vmilyen acélból való, ebből készült eszköz, szerszám. Élesítő acél. A mészáros a kést acéllal élesítette. □ Gránitsziklába acéllal Vágtál életen át múlás nélkűli betűket. (Petőfi Sándor) || a. (népies) Tűz csiholására való acéldarab. □ A sötétkék nadrág … hasadékából csattognak alá a bőr dohányzacskó cifra sallangjai, a tűzütő acéllal. (Jókai Mór) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Szúró, vágó fegyver, főleg kard. Nem járja az acél. Szikrát hányt az acél a pajzson. Acélt forgat. □ Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj. (Czuczor Gergely) Keblében járt a gyilkoló acél. (Petőfi Sándor) || c. (régies, irodalmi nyelvben) <A kard> pengéje. □ Csenge bosszuálló markokban kardjok acéla. (Vörösmarty Mihály) A király szivébe hegyes acélt ereszt. (Arany János) || d. (ritka, régies) Páncél. □ Te, holt tetem, Egész acélban így feljársz a hold Fakó fényére. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) <Testi alkatban, megjelenésben, testi, lelki erőkifejtésben megnyilvánuló> ruganyos, szívós erő, keménység; szilárdság, hajthatatlanság. □ A hideg lég és a düh visszaadák lassankint Ali lelkének acélát. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) A búza, a gabona acéla: a búza-, gabonaszemek acélos (2) volta, acélossága. □ [A földet] bevetették … angol búzafajokkal, amiknek acéla … kitesz a bánáti búzán. (Jókai Mór)
  • 4. jelzői használat(ban) Acélból való, ebből készült, kovácsolt. Acél lemezkeret; acél mérőszalag; acél szállítószalag. □ Felnyomá rostélyát acél sisakjának. (Arany János) A veres kövér ember … acélkovataplóval kicsiholt és meggyújtotta a függő lámpát. (Móricz Zsigmond) || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben) Edzett, kemény, törhetetlen, acélos (4) <test, lélek>. Acél idegek, izmok. Minden izma csupa acél. Acél ujjaival megszorította ellenfelének a kezét. □ Nem elég az acél kar, acél szív is kell ahhoz, hogy férfi nő ellen tudja védni magát. (Jókai Mór) A hangja is acél volt. (Babits Mihály)
  • Szóösszetétel(ek): 1. acélabroncs; acélajtó; acéláru; acélbilincs; acélburok; acélcsákány; acélcső; acéledzés; acélfinomítás; acélforgács; acélfürdő; acélgyártás; acélhámor; acélhegyű; acélhuzal; acélkés; acéllemez; acélnyelv; acélöntés; acélöntő; acélöntvény; acélrugékonyság; acélsisak; acélszínű; acéltermelés; acéltröszt; acéltükör; acélvért; 2. fenőacél; krómacél; lemezacél; nyersacél; szerszámacél; tégelyacél.