ABSZOLUTIZMUS főnév -t, -a (csak egyes számban) (
történettudomány,
politika)
<A monarchikus államban> olyan kormányzati forma, amelyben az uralkodó korlátlanul gyakorolja a főhatalmat; korlátlan monarchia, önkényuralom. →
Felvilágosodott abszolutizmus; hűbéri abszolutizmus. Az abszolutizmus a feudális állam utolsó fejlődési foka. □ A forradalmárszellemet elnyomta az abszolutizmus. (Ambrus Zoltán) || a. (
ritka,
politika) Ennek politikai elmélete.
Az abszolutizmus szerint minden hatalom az uralkodóé.