AHELYETT határozószó
Az ismert, szóban forgó dolog helyett; helyette. Dolgoznia kellett volna, de ahelyett elment sétálni. (A főmondathoz tartozó utaló szóként, a mellékmondat tartalmára rámutatva.) A mellékmondatban jelzett történés, folyamat helyett. Ahelyett, hogy megköszönte volna, még kevesellte a pénzt. Ahelyett, amit mondott, jobb lett volna egyebet mondania. □ Ahelyett, hogy biztatnám, kegyetlen kézzel tépegetem az atyai érzéseit. (Mikszáth Kálmán) A fiúcska a reggelihez és ozsonnához kapott zsemlyét, ahelyett, hogy megette volna, mindig azonmód az almáriumba dugta. (Babits Mihály)