Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

AGYVELŐ főnév
  • 1. (bonctan) A központi idegrendszernek a koponya üregében elhelyezkedő kocsonyás tömegű része (cerebrum). → Kiloccsan az agyveleje; → szétloccsan az agyveleje. A robbanáskor megsérült az agyveleje. Az emberi agyvelő átlagos súlya 1300–1400 gramm. □ A kő ugy a király homlokához koppant, Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant. (Petőfi Sándor) Az agyvelő kocsonyáját látni, ahogy remeg és lotyog a csontcsészében. (Karinthy Frigyes)
  • 2. Az emberi gondolkodás, az értelmi képesség központja, szerve, ill. maga az ember értelmi képessége, gondolkodása, észjárása. Csavaros, furfangos, hibbant agyvelő. □ Hitvány és gyönge hozzá agyvelőm, Hogy felfogjam csudás mivoltodat. (Reviczky Gyula) Száz furfangos agyvelő … gáncsolta, kritizálta, csűrte-csavarta, analizálta kijelentéseit. (Mikszáth Kálmán) Új életet önt belé, friss vért az ereibe és új gondolatokat kiégett agyvelejébe. (Krúdy Gyula)
  • Szólás(ok): híg az agyveleje: gyenge szellemi képességű, korlátolt <ember>.
  • Szóösszetétel(ek): agyvelőlebeny.
  • agyvelejű.