AGYONLŐ tárgyas ige
<Embert, ritk. állatot> lőfegyverrel rálőve megöl.
Bosszúból, hátulról, orvul agyonlő vkit. A katonaszökevényt falhoz állították és agyonlőtték. Merényletet követtek el ellene, agyonlőtték. Tűzharcban agyonlőtték. Agyonlőtte kiöregedett vadászkutyáját. □ Édes apám
kegyetlen haraggal im e szókat mondá: | "Hogy tiszta nevemnek ilyen foltja vagyon! | Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon." (Petőfi Sándor) Egy embert agyonlőtt a csendőr, mert a hasába rúgott. (Gelléri Andor Endre) || a.
Agyonlövi magát: lőfegyverrel öngyilkosságot követ el. □ Szolgálati pisztolyával agyonlőtte magát. (Kosztolányi Dezső) Száz-százharminc éve, | hogy a szeretőjét s magát agyonlőtte | a Költő. (Szabó Lőrinc)
- agyonlőtt; agyonlövés; agyonlövet.