ADÓSSÁG főnév -ot, -a
1. Kölcsönvett pénzösszeg v. más anyagi érték; tartozás (2a).
Állami adósság; → álló adósság; → becsületbeli adósság; behajthatatlan adósság; → függő adósság; hosszú, rövid lejáratú adósság; (
tréfás is)
→ piszkos adósság; → befagy az adósság; vmely adósság tisztázása ←; az adósság esedékes; nő, szaporodik az adóssága; nyomja az adósság; adósság terheli a házat; adósság van a földön, házon, szőlőn; adósság fejében fizet vmennyit; adósságból v.
adósságra él; adósságokba → merül; felelősséget vállal vkinek az adósságáért; adósságra vesz, csináltat vmit; adósságot adósságra halmoz; megadja, (meg)fizeti, kiegyenlíti, ledolgozza, rendezi, (le)törleszti az adósságát; adósságot behajt; adósságot csinál: hitelbe vásárol, csináltat vmit v. kölcsönkér;
elengedik, törlik vkinek az adósságát; tele van adóssággal. □ Gazdaságom van, de nem sok, S van adósságom, de sok. (Petőfi Sándor) Katonatiszti adósság, fizeti a nagy harang. (Mikszáth Kálmán) Adósságokat kellett rendezni,
miből?
koldus penzióból. (Babits Mihály)
- 2. (csak egyes számban) Az adós (II) állapota; az a helyzet, viszony, hogy vki tartozik vkinek. Adósságba → keveredik; adósságba → veri magát; elmerül az adósságba(n); → nyakig v. fülig van az adósságban; → úszik az adósságban. □ Nincs Európában egy ország is
hol annyi nagy és kis földbirtokos nyakig volna adósságban, mint nálunk. (Széchenyi István) Fülig úsztunk Borban, sörben, adósságban. (Ady Endre)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Erkölcsi kötelezettség; hála. Erkölcsi adósság. Adósságomat szüleimmel szemben sohasem törleszthetem le. □ A nagy adósságot kell törleszteni, amivel a hazának tartozunk. (Vas Gereben) Alkalom nyújtaték egyet leróni a szív
adósságai közül. (Kemény Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): 1. adósság-átvállalás; adósságcsinálás; adósságelengedés; adósságfizetés; adósságkérés; adósságlevél; adósságtörlesztés; 2. államadósság; bankadósság; játékadósság; kártyaadósság; váltóadósság.