AGG [2] tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; (-ani), (
ritka) aggik (
régies)
- 1. (ritka, tájszó) <Vmely anyag> térfogatában kisebb, tömörített, sűrűbb lesz; összezsugorodik, összetöpped, összeesik (2); fogy. Az aludttej túróvá agg. □ Fáradt lelke mint a fáradt csermely Agg, fogy és vész. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (átvitt értelemben, költői) Szorong, aggódik, búsul; töpreng vmin. Agg vkiért, vmiért. □ Hölgye
Borzados agg, remeg és
férjét visszaóhajtja. (Vörösmarty Mihály) Nincs okom aggani az ön jövendője fölött. (Arany János) Titkolod, bár aggva kérdem
Búdat. (Gyulai Pál) Rólad az ellen aggva beszéljen. (Ady Endre)
- Igekötős igék: elagg; megagg.
- aggás; aggó.