Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ADU
ADUTTOZ
ADVENT
ADVENTI
ADVENTISTA
AEOLHÁRFA
AERA
AERODINAMIKA
AEROPLÁN
AETHER
AETHIOP
AFELŐL
AFFEKTÁCIÓ
AFFEKTÁL
AFFEKTÍV
AFFEKTUS
AFFÉLE
AFFÉR
AFFINITÁS
AFORIZMA

AGG [1] ige, melléknév és főnév
  • I. tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ani (régies, irodalmi nyelvben) Öregszik, vénül, korosodik. □ Agg a szarvas, feje ágozatján Éve számát büszkén mutogatván. (Vörösmarty Mihály)
  • II. melléknév (régies, irodalmi nyelvben)
  • 1. (választékos) <Ember, ritk. állat> tiszteletet keltően nagyon öreg, idős, éltes; aggott. Agg harcos, levente, mester; agg oroszlán. □ Napnyugatra Vannak … Agg szülők és Ifju lyányka, S mind, akiket szeretek. (Petőfi Sándor) Az agg levente A király haragját ősz fejére vette. (Arany János) Nem hal meg az ember, amíg nem mond le az életről, vélte az agg Goethe. (Babits Mihály) || a. (elavult) Vén, kivénhedt <ember, állat>. Agg eb, róka; agg kisasszony: vénkisasszony. □ Két agg kisasszony! hogy látna [= kapna] az … férjet. (Tolnai Lajos)
  • 2. (választékos) Késői, öreg, hajlott, élemedett <életkor, életszakasz>. □ E szüntelen munkásság, melyben napjai folytak, derültté tevék agg korát. (Eötvös József) Agg napjait a fáradástul én Mily édes-örömest fölmenteném. (Petőfi Sándor)
  • 3. (régies, irodalmi nyelvben) Nagyon régi, öreg <tárgy, dolog>; ódon, ó. □ Szép csendben az agg Duna ontja vizét. (Vörösmarty Mihály) Agg omladékot … festőileg leírni nehéz feladat. (Jósika Miklós) || a. (elavult) A régi időkből, a távoli múltból való, eredő; ősi. □ Én nem hiszem Ez agg meséket s tündér babonát. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Az agg történelem Gyarapszik nagy nevekbe szüntelen. (Reviczky Gyula)
  • 4. (régies, költői) Agg bú, szomorúság, siralom: régi, bánattól nehéz b., sz., s. □ Szivemben agg bút hordozok. (Vörösmarty Mihály)
  • III. főnév -ot, (ritka) -ja (régies v. választékos) Agg (1) ember, aggastyán. Sírja szélén álló agg; aggok intézete, menhelye. Gyámolítsuk az aggokat. □ Egy tisztes agg fehér szakállal Lassan a hídra vánszorog. (Arany János) Béna aggot hord könnyű tolószék. (Tóth Árpád)
  • aggság.