AGYABUGYÁL tárgyas ige -t, -jon, (
tájszó) egyebugyál [e-e] (
bizalmas)
Kíméletlenül üt-ver, agyba-főbe ver vkit.
Nézd, hogy agyabugyálják egymást! □ Úgy összevissza volt agyabugyálva, hogy alig maradt rajta emberi ábrázat. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: elagyabugyál; megagyabugyál.
- agyabugyálás; agyabugyáló.