ABLAKPÁRKÁNY főnév
Ablaknyílás alsó részének az épület külső falán kiugró v. kiszélesedő, újabban rendsz. bádoggal fedett pereme.
Kő ablakpárkány. Felkapaszkodik az ablakpárkányra. □ Az ablakpárkányok, félig elporlottan
az épületnek
tekintetét [= külsejét, kinézését] még mogorvábbá tették. (Jósika Miklós) Az én [verebem,]
szürke kis csavargóm odarebbent az ablakpárkányra. (Krúdy Gyula) || a. Ablakdeszka (1a).
Ne ülj az ablakpárkányra! □ Asztalon, székeken, ablakpárkányokon mindenütt kisebb-nagyobb könyv volt kitárva. (Tolnai Lajos)