ÖSSZECSOMAGOL ige
tárgyas <Különálló részekből, darabokból álló holmit> egy v. több csomagba rakva becsomagol.
Összecsomagolta a könyveit, a ruháit. □ Kiválogatta számára az okmányokat
, a többit összecsomagolá. (Jókai Mór) Otthon összecsomagolta a legszükségesebbeket. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül)
Összecsomagoltál már? Összecsomagoltam és eljöttem. || b. (
bizalmas) <Verekedés v. birkózóverseny közben> ellenfelét erőfölénnyel ártalmatlanná teszi, legyőzi.
A csapos a garázda vendéget összecsomagolta és kitette.
- összecsomagolás; összecsomagolható; összecsomagolt; összecsomagoltat.