ÖRÖMKÖNNY főnév, (
régies,
irodalmi nyelvben) örömköny, örömkönyű
Az örömtől, boldogságtól, meghatottságtól kicsorduló könny.
Örömkönnyek között ölelte át fiát. Örömkönnyeket hullat. □ Szememből örömköny fakad. (Csokonai Vitéz Mihály) Koszorút kötöttem Cserfa-levelekbül, Harmat csillog rajta Örömkönnyeimbül. (Petőfi Sándor) Jancsi elsápadt. A szemét örömkönnyek árasztották el. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): örömkönnycsepp.
- örömkönnyes.