ÖTVÖZ tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön
- 1. (műszaki nyelv) <Nemesfémet> nemes- v. csekélyebb értékű fémmel vegyít, olvaszt össze, hogy új tulajdonságú és meghatározott célra használhatóbb ötvözetet nyerjen. Az aranyat ezüsttel, rézzel ötvözik. || a. Több fémet egymással v. nem fémes elemekkel összeolvaszt, hogy fémtermészetű v. külsőre egynemű elegyet kapjon. Ha rezet ónnal ötvöznek, bronz lesz belőle.
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nagy gonddal szerkeszt, fogalmaz, javítgat vmit. Sokáig ötvözte cikkét, tanulmányát, versét. □ Setét csöbrök s olcsó székek, szeretlek
És félszeg bútok lelkemen remeg, Míg furcsa szavakat ötvözök: ékszereknek. (Tóth Árpád)
- Igekötős igék: egybeötvöz; összeötvöz.
- ötvözés; ötvözetlen; ötvözhető; ötvöző; ötvözött.