ÖSSZETÉVESZT tárgyas ige
<Vmiféle hasonlóság következtében> két v. több személy v. dolog között nem tudván különbséget tenni, egyiket a másikkal azonosítja, v. hol ennek, hol annak véli.
Összetéveszt vkit vkivel v.
vmit vmivel v.
vkiket egymással. Az ikreket mindig összetéveszti. □ Rámeredek
Ó is rám mered
Kétségtelen, hogy ő is összetévesztett valakivel és neki sincs fogalma, hogy ki vagyok. (Kosztolányi Dezső) || a. <Tévedésből> vminek, vkinek azt a nevet adja, ami máshoz tartozik, v. annak tartja, ami a másik.
Állandóan összetéveszti a neveket. □ Pirulva gondol rá, hogy férje a hitvány szerelmek mámorában összetévesztheti az ő keresztnevét egy máséval. (Ambrus Zoltán)
- 2. (rendsz. gúnyos) Összetéveszt vkit vkivel v. vmit vmivel: <tudatlanságból, vakmerőségből v. gőgből> vkivel szemben v. vmivel kapcs. úgy viselkedik, úgy cselekszik, mintha az más, kevesebbre becsült személy v. dolog volna. A játékot összetéveszti a bikaviadallal. Ne tévessz engem össze a magadfélékkel. □ Ne tessék minket a banditákkal
összetéveszteni. (Kemény Zsigmond)
- 3. <Két fogalmat> tisztázatlan fogalomalkotás következtében összekever, fölcserél. Ne tévessze össze saját feladatát vezetőinek a feladatával! □ Ez elméletben összetévesztik
az állam keletkezése és jogalapja kérdését. (Eötvös József)
Szólás(ok): ld. filagória; szezon.
összetévesztés; összetévesztett; összetévesztget; összetéveszthető; összetévesztő.