ÖSSZELAPÍT tárgyas ige
<Rendsz. üreges v. domború testet, tárgyat> nyomással, szorítással, ütéssel több helyen viszonylag lapossá tesz, ill. ilyen módon nagymértékben eltorzít.
Vigyázz, össze ne lapítsd a kalapomat! A rázuhanó szikla összelapította. Az összeütközéskor a villamos összelapította a gépkocsit. || a. (
bizalmas) <Fenyegetésként:> nagyon megver.
Vigyázz magadra, mert összelapítalak!
- összelapítás; összelapítható; összelapító; összelapított; összelapíttat.