ÖSSZETARTOZÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Az összetartozik igével kifejezett viszony, állapot; az a tény, hogy két v. több személy v. dolog összetartozik, (szoros) egységet, közösséget alkot. A családtagok, a szerelmesek összetartozása; a kommunisták, a munkásosztály, a világ proletárjainak összetartozása. Megállapította a kötetek összetartozását. □ Lassankint undorítani kezdtek azok a szórakozások, amikben Marika oly naivan elégedett volt. Kimenni a korzóra
, beülni a Kugler cukrászdájába és
egy levegőt színi azokkal, akik otthonos összetartozással fecsegnek, dévajkodnak, élik világukat
(Kaffka Margit) [Édesapámat] állandóan jelenlevőnek éreztük, s ez biztonságot, összetartozást
teremtett a késői időkre, mikor már a család
széthullott. (Móricz Zsigmond)
összetartozási.