ÖSSZEESZKÁBÁL tárgyas ige (
népies,
bizalmas)
<Tárgyat, főleg szerkezetet> hevenyészve, hozzá nem értő módon, nagyjából, jól-rosszul, több darabból összeállít; eszkábál (3), összetákol.
Egy fáskamrát eszkábált össze. □ Hozzáfogott
egy szánkót a batyunak összeeszkábálni. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben,
bizalmas) <Írásművet> hevenyészve összeszerkeszt, megír.
Nagy nehezen összeeszkábáltam egy levelet. □ [A versből] csak egy kukkot se tudtam összeeszkábálni. (Petőfi Sándor) [A beszédet] úgy kellett volna összeeszkábálni, hogy
bekéritek az alispánnak
a szónoklatát
, s ezzel rajta lett volna a rögtönzés zománca. (Mikszáth Kálmán)
- összeeszkábálás; összeeszkábálható; összeeszkábáló; összeeszkábált; összeeszkábáltat.