ÖBLÖGET [e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
- 1. tárgyas Ismételten v. huzamosan öblít. A kancsókat öblögeti; ruhát öblöget; száját öblögeti. □ Illatos szájvízzel öblögette száját. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) Ruhát öblöget. A mosónő egész délután öblögetett.
- 2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Ember, állat v. hangszer> tompa, mély, öblös hangon ismételten szól. □ Szól a zene, öblöget a rézkürt. (Arany János)
- 3. tárgyatlan (tájszó) Tele szájjal, hebegve beszél v. így veszekszik, civódik. || a. (tájszó) Szaporán beszél, fecseg.
- Igekötős igék: elöblöget; kiöblöget; leöblöget.
- öblögetés; öblögetett; öblögethető; öblögető.