Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <testrész>, amely elzsibbadt, ill. a zsibbadás állapotában van. Zsibbadt a kezem. A hosszas kuporgástól zsibbadt lábát dörzsölgette, hogy a vérkeringés újra meginduljon benne. Karja zsibbadtan hanyatlott alá az ütéstől. □ És fájt az élet a zsibbadt tagoknak (Vörösmarty Mihály) Zsibbadtan tapint fáradt két kezem. (Ady Endre) Egyszerre csak megfogtad a kezem És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek! (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, költői) Erőtlen, bénult, eltompult <lelkierő, képesség, érzés>. □ Érzésetek zsibbadt, agyvelőtök kába. (Csokonai Vitéz Mihály) Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? (Ady Endre) A nagyanyám: zsibbadt csüggedtségéből felriadt. (Móricz Zsigmond)