ZSIBONGÁS főnév -t, (-ok), -a
Általában a zsibong igével kifejézett cselekvés, ill. folyamat v. (hang)megnyilvánulás; az a tény, hogy vmi zsibong.
- 1. (hangutánzó) Nagyobb tömeg, sokaság tompa, elmosódó zaj(ongás)a, moraj(lás)a, zúgása; zsivaj. Piaci, vásári zsibongás; a méhkas, a nép, a sokaság, a tömeg zsibongása; a terem zsibongása. Folytonos, erős zsibongás hallatszik az utcáról. □ Nagy zsibongás, nyihogás keletkezett a vászonnép között. (Mikszáth Kálmán) Tikkadt zsibongás, női és férfi hangok, fülledt szag dőlt ki az éji helyiségből. (Babits Mihály) Az osztály nagy zsibongással tárgyalta a latin dolgozat sorsát. (Móricz Zsigmond)
- 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben, hangutánzó) Hullámok, habok zúgása. □ Még csak alig ment, halk moraját hallotta Tiszának | S Zagyva zsibongását. (Vörösmarty Mihály)
- 3. (átvitt értelemben, hangfestő) Nyüzsgés, rajzás. Az emberekkel tömött tér zsibongása; a lányt megrohanó érzelmek zsibongása. Sokáig nézte a nyugtalan tömeg zsibongását. □ Méhecskék zsibongással
Mézüket virágokból Hordják sietve. (Csokonai Vitéz Mihály) Éppen vasárnap volt, jöttek ki az emberek a miséről
Nagy volt a zsibongás. (Móra Ferenc)
- 4. (tájszó, hangfestő) Zsibbadás (1), zsibogás (45). Zsibongást érzek a karomban.