ZSELLÉR [ë v. e] főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e], (
népies) zsöllér
- 1. (történettudomány) Olyan jobbágy, aki egy nyolcad teleknél kisebb úrbéri földön gazdálkodott, ill. akinek egyáltalán nem volt telke. → Házatlan zsellér. □ A hazát a legnagyobb veszedelem fenyegeti. Olyan nagy veszély, hogy ha az bekövetkezik
, még a zselléreket is úgy fogják elhajtani rabszíjon. (Móricz Zsigmond)
- 2. (1945 előtt) Föld nélküli mezőgazdasági munkás; mezőgazdasági proletár. □ Szolgaságának a tudata a fejébe vágódik; lám, aki gazda, még a maga mulatságára is így rendeli ki a zsöllért. (Tömörkény István) Nyár-éjszakán a grófi szérün
Koldus, rossz álmú zsellér ébred. (Ady Endre) Az ősi föld Zsellére csak és várja az időt, Mikor saját portáján úr leszen. (Juhász Gyula)
- Szóösszetétel(ek): zsellérasszony; zsellércsalád; zsellérember; zsellérfiú; zsellérgyerek; zsellérkéz; zsellérkonyha; zsellérlakás; zsellérleány; zsellérmunka; zsellérsors; zsellérviskó.
- zselléri; zsellérség.