ZSÉMBES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e], (
tájszó) zsimbes [ë]
Olyan <személy>, aki kedélyállapotánál, természeténél fogva ingerlékeny, minden apróságon fennakad, mindenért zsémbel, pöröl, veszekedik; zsörtölődő, dohogó, morgó
. Zsémbes feleség, vénasszony, vénember. Ne légy már olyan zsémbes. □ Zsémbes asszony Júdit
| Nincs inyére semmi; szüntelen veszekszik, Átkozódva kél és szitkozódva fekszik. (Arany János) Majd
hálával gondolsz vissza a te vén zsémbes nénédre valaha
(Móricz Zsigmond) || a. (
ritka) Ilyen emberre jellemző, tőle származó. □ Zsimbes szavakba tört ki György fráter. (Kemény Zsigmond)