ZSIGER [e v. ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (főként többes számban)
- 1. (választékos) A mell- és hasüreget kitöltő, s főleg az emésztés, légzés, kiválasztás munkáját végző szervek (pl. tüdő, máj, bél, vese) összessége. □ Kiadtam magamból a sárgás folyadékot, dühösen és jajgatva, mintha valamennyi zsigeremtől akarnék megszabadulni. (Karinthy Frigyes)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) A lelkiállapotában, idegzetében tekintett ember szervezete. Kellemesen csiklandozta a zsigereit. □ Az első ijedtséget
csakhamar a szégyen és aztán a düh váltotta fel a zsigereiben. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): zsigervizsgálat.
- zsigeres; zsigerez.