Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZSEBRÁK [ë v. e] főnév -ot, -ja, (ritka) zsobrák
  • 1. (történettudomány) Dúló, fosztogató zsoldos katona. □ [Két kuruc beszélget.] "Itt is elárulnak, ott is elárulnak, Nem való ez nékünk, csupán csak nagy úrnak." | No, meg zsebrákoknak, úgy-e, koldus társam?" (Ady Endre) || a. jelzői használat(ban). (átvitt értelemben, ritka, régies) Harácsolásból élő, nincstelen <személy>. □ Koldus anyád, rongyos testvéreid, egész zsebrák pereputtyod mind úrrá teheted. (Jókai Mór)
  • 2. (tájszó) Fukar, zsugori, fösvény ember. □ A fukarság … ellenkezik a társasággal … ki kellene [az embereknek] … a világból fogyni, ha még többen volnának közöttök a zsobrákok. (Csokonai Vitéz Mihály) A percentet … ritkaság volt, hogy valamely szívtelen zsobrák megvonta volna. (Tolnai Lajos) || a. jelzői használat(ban) (ritka, tájszó) Fukar, zsugori. Zsebrák alak.
  • Szóösszetétel(ek): zsebrákhad.
  • zsebrákoskodik; zsebrákság.