ZSARÁT főnév -ot, -ja (irodalmi nyelvben)
Zsarátnok, parázs. □ Serleg telijéből most oltárra önte
Sercegve a zsarát füstöt vete tőle, Vérharagos lángok csaptak ki belőle. (Arany János) Duruzsoló zsarát meleg pírja Két merengő, régi arcra száll. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) □ Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja. (Tóth Árpád)