ZSANDÁR főnév -t, -ok, -ja (
régies,
bizalmas)
Csendőr (1). □ Lovas zsandárok jártak-keltek föl-alá az utcákon. (Tolnai Lajos) Bécs, babona, gróf-gőg, irigység, Keletiség, zsandár, alázat, | Egy Isten se tudná lefogni | Ereinkben ma már a lázat. (Ady Endre) Az öregebbjei
még hallottak az apjuktól, öregapjuktól azokról az időkről, mikor még nem volt se finánc, se zsandár. (Móra Ferenc) Batthyány
térdre ereszkedett, és karjait kitárva várta az osztrák zsandárok gyilkos golyóit. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): zsandárkáplár; zsandárkaszárnya; zsandárőrmester; zsandárparancsnokság; zsandárruha; zsandárszurony; zsandártiszt.
- zsandári; zsandárkodik; zsandárság.