ZSÉMBELÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A zsémbel igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás, magatartás; az a tény, hogy vki zsémbel; pörölés, zsörtölődés, morgolódás vmiért. Öreges, utálatos zsémbelés. Hagyd abba már ezt a folytonos zsémbelést! □ Tiszta hangjával szerencsét tehet a színpadon; de
hangját néha egész a kiáltásig megerőlteti, vagy a vénleány zsémbeléséhez teszi hasonlóvá. (Vörösmarty Mihály) A keleti pompával ragyogó kastélyba megérkezett
Harag, zsémbelés, féltékenység nem volt e tündértanyán. (Jókai Mór)