ZSELATIN [ë v. e] főnév -t, (-ok), -ja
Tisztított csontenyv; üvegszerű anyag, meleg oldata kihűléskor színtelen és áttetsző kocsonyává dermed; az iparban, a szakácsmesterségben és baktériumok táptalajának készítésére használatos.
Zselatint használt az aszpikhoz.
- Szóösszetétel(ek): zselatinréteg.
- zselatinos.