ZSEBTÜKÖR főnév
Zsebben, retikülben hordható, rendsz. bőrtokba foglalt kis tükör.
Zsebtükrében megnézte magát. Kézitáskájából elővette zsebtükrét. □ [Április.] Táncos lábad emeled
S padlásablakot, kitört Sarkon fordulót, Villogtatsz, mint zsebtükört Pajkos nebulók. (Tóth Árpád)