ZSÚFOLTSÁG [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
A zsúfolt (2) melléknévvel kifejezett állapot; vminek zsúfolt volta; túltömöttség. A lakás zsúfoltsága; a villamos, a vonat zsúfoltsága; a bőrönd, a szekrény zsúfoltsága. A tantermek zsúfoltságát csak párhuzamos osztályok megnyitásával lehetett enyhíteni. Meg kell szüntetni ezt a zsúfoltságot. □ A szobákban a zsúfoltság
miatt alig lehetett valami eredményt elérni. (Kuncz Aladár)