ZSÉMBELŐDIK [ë] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön)
Folytonosan zsémbel; zsémbeskedik.
Zsémbelődik vkire, vkivel. □ Zsémbelődik rám, mégis szeretem. (Csokonai Vitéz Mihály) Ez a csirkeeszű leány
Most is vele zsémbelődöm. Annyi a baj vele, mintha tizenkét fiam volna. (Vörösmarty Mihály)