ZSÖLLYE [e] zsöllyét, zsöllyéje [e] főnév
(
régies) Párnázott, ruganyos, kényelmes karosszék. □ S párnás, mély zsöllyém elébe gördítettem sebesen
(Kosztolányi DezsőPoe-fordítás) Tessék a Nemzeti Múzeum körül azokat a szép palotákat megnézni
Olyan dísztermekkel, hogy nyolcszáz vendégnek lehetett bennük zsöllyét állítani fel egy-egy hangversenyre. (Móricz Zsigmond) || a. <Színházban> a zenekari ülés után következő s a jobb és drágább ülőhelyek közé tartozó, rendsz. párnázott szék, ülőhely.
Zsöllyéből nézte az előadást. || b. (
bizalmas) Ilyen ülőhelyre szóló jegy.
Ma estére két zsöllyét váltottam.
- Szóösszetétel(ek): zsöllyebérlet; zsöllyebérlő; zsöllyeszék.
- zsöllyéjű; zsöllyés.