Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZSALU főnév -t, -ja, (ritka, régies) zsalú
  • 1. Ablakra, ajtóra, szellőzőnyílásra kívül rászerelt, ablak- vagy ajtószárnyhoz hasonló, rendsz. fából készült berendezés a világosság és a levegő behatolásának szabályozására; leeresztett állapotban egymást zsindelyszerűen, részben fedő, nyitva pedig egymással párhuzamos, vízszintes helyzetű keskeny lapokból, lécekből áll. A zsaluk résein beszüremkedett a napsugár. Kitárja a zsalukat. □ Eltűnődött ezeken a halott ablakokon, amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a zsalukra. (Krúdy Gyula) Áll a régi ház még, zöld zsalúja | mögött halkul anyám mélabúja. (Babits Mihály)
  • 2. (műszaki nyelv) A zsaluzásnál használatos, fából készített forma egyik deszkája.
  • Szóösszetétel(ek): zsaludeszka; zsalutábla.
  • zsalutlan.