ZSENIÁLIS [ë v. e] melléknév -an, -abb, (ritka, régies) geniális [ë] (régies írva: genialis is)
Lángeszű, lángelméjű <személy>. Zseniális államférfi, hadvezér, költő, tudós, zenész; zseniális koponya, tehetség. □ Két ember áll előttünk
két zseniális író, kik életükben nem találták meg közönségüket. (Babits Mihály) || a. (gyak. túlzó) Ilyen személytől származó, rá jellemző; lángészre v. különös ötletességre valló. Zseniális alkotás, gondolat, könyv, ötlet, találmány, terv. A feladat megoldása zseniális. Ezt zseniálisan tervezted el. □ Hajlandó vagyok hinni, hogy ezt te éppen nem különcködésből, hanem afféle geniális feledékenységből tetted. (Arany János) Genialis gondolat volt: a tenger közepére szorítani össze a világháborút. (Jókai Mór) Zseniális ötlet villant fel most Pista előtt. (Móricz Zsigmond)