ZEFÍR [1] [ë] főnév -t, -ek, -je [ë, e] (régies írva: zephyr is) (régies, költői)
Enyhe, frissítő nyugati szellő. □ Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok | Közt nem lengedez a Zephyr. (Berzsenyi Dániel) Újra kinyílt a virág, halk zefírek dala száll. (Juhász Gyula)