ZAVARODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (
ritka)
- 1. <Folyadék> folyamatosan homályossá, tisztátalanná, zavarossá válik, üledékével keveredik, zavarosodik. □ A Duna, a Tisza zavarodik, | A molnár, a molnár házasodik. (népköltés) Zavarodik a víz: zagyva képet látok. (Arany János)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely szellemi alkotás, elgondolás, terv, vminek a folyamata> folyamatosan zavarossá v. zavarosabbá, érthetetlenné v. érthetetlenebbé válik; zavarosodik. A regény cselekménye, az ügy kezd zavarodni. □ Nem lehet megérteni a tervét. Az egyre zavarodik, és nem tisztul. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben, régies) <Személy> érzelmeiben, gondolkodásában irányt veszt, bizonytalanná, zavarossá (I. 3a), zavarodottá (3) válik. □ Nyúzó zavarodva vakarta fejét. (Eötvös József) Kezde a nagy császár zavarodni dolgán. (Arany János)
- Igekötős igék: belezavarodik; felzavarodik; megzavarodik; összezavarodik.
- zavarodó.