ZAFÍR főnév -t, -ok, -ja (
régies írva: saphir is)
- 1. (ásványtan) Kék v. fehér színű, átlátszó, üvegfényű ásvány, igen becses drágakő. A zafír voltaképpen kristályos alumíniumoxid.
- 2. Ebből csiszolt drágakő. Zafírral kirakott karkötő. Feleségének zafírt vett. □ A két kezemnek mind a tíz ujjára karbunkulusoktól és saphiroktól ragyogó gyűrűket húznak. (Jókai Mór) Kérte Pongráczot, adja oda neki azt a zafírokkal, rubintokkal kirakott menteláncot, amit a cseresznyefa szekrényben látott egyszer. (Mikszáth Kálmán)
- 3. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ennek színéhez hasonló, v. rá emlékeztető. □ Még hull a nyári fények zafír
Esője. (Tóth Árpád)
- Szóösszetétel(ek): zafírfényű; zafírgyűrű; zafírkék; zafírkő; zafírszínű.
- zafíros.