ZEGZUGOS [ë v. e] melléknév -an
Tört vonalú, cikcakkos, ide-oda kanyarodó, girbegurba.
Zegzugos sikátorok, utak, utcák. □ A zegzugos hegytetők közt a kék sziklák néhol citromsárga foltokkal vannak tarkázva. (Jókai Mór) Az ankarai éjszakában, zegzugos sikátorokon lopózunk. (Karinthy Frigyes) Fával burkolt zegzugos előszobában voltak. (Móricz Zsigmond)