Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZÁRADÉK főnév -ot, -a
  • 1. (jogtudomány, hivatalos) <Jogszabálynak, törvénynek, rendeletnek, szerződésnek v. vmely más okiratnak a szövegében>, vmilyen külön kikötést, rendelkezést, megállapítást tartalmazó, többnyire külön bekezdésbe foglalt kiegészítés, rendsz. a szöveg legvégén. Érvényesítő, érvénytelenítő, hitelesítő v. hitelesítési záradék; (régies) szentesítő v. szentesítési záradék: az a szokásos forma, mellyel az uralkodó a törvényt szentesíti; végrehajtási záradék: záró rendelkezés, amely meghatározza, hogy a törvény végrehajtására mely hatóság hivatott; záradékban kiköt vmit; záradékkal él; záradékkal ellát vmit.
  • 2. (ritka, választékos) Vmely beszéd, írásmű befejezése (után hozzátoldott megjegyzés). Záradékul megjegyezte, hogy…; záradékul még csak egy szót szeretnék mondani.
  • 3. (építészet) A boltozat legmagasabb találkozási pontja. A záradék faragott köve.
  • záradékos; záradékú.