ZÁRÓTŰZ főnév (katonaság)
Vmely terepszakaszra, kül. közvetlenül a védelmi állásban levő gyalogság elé, ill. a légtér meghatározott részébe leadott, rendsz. rövid ideig tartó, igen élénk (tüzérségi) tűz, amelynek az a célja, hogy megakadályozza az ellenségnek vmely terepszakaszon való áthaladását, elhárítsa az ellenség gyalogságának rohamát, ill. lehetetlenné tegye az ellenséges repülőgépek behatolását. Ellenséges, merev, mozgó, tüzérségi zárótűz; a zárótűz lőelemei, sávja. A támadás összeomlott az ütegek zárótüzében.