Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZÁR [2] főnév -t v. -at, -ak (-ok), -a v. -ja
  • 1. Szerkezet vminek, főként ajtónak, ablaknak, fedélnek csukott állapotban való rögzítésére. → Balos zár;biztonsági zár;jobbos zár; az ajtó, az ablak, a láda zárja; zár alá tesz vmit: elzárja, bezárja; zár alá tesz v. helyez vkit: börtönbe zárja; zár alatt tart vmit: elzárva, záros helyen tartja; zár alatt tart vkit: börtönben tartja; a kulcsot a zárba dugja; az ajtó zárra jár; felpattantja, feltöri, kinyitja a zárat;ráfordítja a kulcsot a zárra;ráfordítja a zárat. □ "Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár". (Tóth Árpád–Poe-fordítás) A bal kezén kinyílt a bilincs. Rosszul volt kapcsolva a perec, a kis acélfog kijött a zárból. (Hunyady Sándor) Panna elfagyott kezében csak táncolt, reszketett a kulcs, de nem bírt a zárra találni. (Gelléri Andor Endre) || a. (fényképészet) <Fényképező gépen> az a szerkezet, amelynek segítségével a lencse nyílása a fényérzékeny anyag megvilágítása végett bizonyos időtartamra szabaddá tehető. Önkioldós zár. Elromlott a gépén a zár. 1/25 másodpercre állítja a zárt.
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, költői) Vmi, ami vmely titkot v. titkolt dolgot a felfedezéstől óv. A titok zára. □ Titoknak | lett zára a Melinda szabad neve! (Katona József) S mi a természet zára, nyitja? … (Arany János)
  • 3. (katonaság) Hátultöltő tűzfegyvernek az a része, amely töltés után a cső hátulsó végét elreteszeli, elzárja, elsütéskor pedig a töltény lőportöltetét felrobbantja; závár, závárzat. Csavar, dugattyú, ék alakú zár; önműködő zár; az ágyú, a géppisztoly, a puska zárja; kinyitja, becsukja a zárat; szétszedi, összerakja a zárat.
  • 4. (átvitt értelemben) Vmely terület elzárása úgy, hogy minden közlekedés e terület és a környéke között lehetetlen legyen. Elrendelik, feloldják a zárat. A falu területét zár alá vette. A hajók áttörték a zárat. || a. (átvitt értelemben, ritka) Ostromzár. □ Nem lehetett neki hova menekülnie a várból, mert szüntelen zár alatt volt tartva. (Jókai Mór)
  • 5. (átvitt értelemben, jogtudomány) Ingóságok lefoglalása bírói v. más hatósági intézkedéssel. Bírói zár;szoros zár; felold a zár alól; a zárat feloldja. □ A mama letiltotta a bécsi intézetnél letett összegemet, s a zár csak akkor szűnik meg, ha … férjhez megyek. (Jókai Mór) || a. (hivatalos) Zár alá vesz vmit: hatósági intézkedéssel megtiltja, hogy vmely tulajdonos rendelkezzék tulajdonával. Vmely üzemet zár alá vesznek. A terménykészleteket zár alá veszik. A hamisított élelmiszert zár alá veszik. || b. (átvitt értelemben, nem hivatalos) Zárlat (1). Zár alávet vmit. Birtoka zár alatt van. □ Zár alá tétettem az egész kereskedést. (Tolnai Lajos) || c. (átvitt értelemben, ritka) Zárlat (3).
  • 6. (katonaság) Az előnyomuló, támadó ellenség feltartóztatására v. vmely területen, határon a nem kívánatos személyek behatolásának megakadályozására létesített mesterséges akadály. Légi, műszaki, vegyi zár; műszaki zárak alkalmazása, telepítése.
  • 7. (nyelvtudomány) <A zárhangok képzésében> a beszélő szerveknek az a helyzete, amelyben teljesen elzárják az áramló levegő útját. A p hang képzésekor a két ajak zárat alkot.
  • Szóösszetétel(ek): 1. zárbeszéd; zárbékó; zárcsappantyú; zárfa; zárfal; zárfelszerelés; zárfeltörés; zárkioldó; zárkő; zárlemez; zármérleg; zármondat; zárnap; zárnyílás; zárnyitó; zártörés; 2. aknazár; folyamzár; húzózár; kikötőzár; léggömbzár; ólomzár; ostromzár; tengerzár; tolózár; vesztegzár; villámzár; völgyzár; zippzár.
  • zártalan.