ZÚZÓDIK tárgyatlan ige (-tam), -ott, -jék (-jon) (főként 3. személyben)
<Vmely tárgy, anyag erős üt(őd)és, nyom(ód)ás következtében> (szét)törik, (szét)roncsolódik.
A kocsi az összeütközés következtében darabokra zúzódott. A kő a kalapácsütésekre porrá zúzódott. || a. <Élőlény, test, szervezet> ilyen módon roncsoló ütődést, zúzódást, sérülést szenved.
Keze véresre zúzódott a becsapott ajtótól. A szerencsétlenül járt hegymászó a sziklákon halálra zúzódott. □ Estem, zúzódtam én már, mégis itt vagyok. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: összezúzódik; széjjelzúzódik; szétzúzódik.
- zúzódó; zúzódott.