ZÁRHANG főnév (
nyelvtudomány)
Olyan beszédhang, mássalhangzó, amely egymással szemben álló beszélőszerveink között alkotott zár felpattanásával keletkezik (pl. p, b; t, d; k, g).
A zárhangok között vannak ajakhangok, foghangok, ínyhangok.
- Szóösszetétel(ek): hangszalag-zárhang.
- zárhangú.