ZUHINT tárgyas ige -ott, -son; -ani (
hangutánzó,
tréfás)
<Folyadékot> hirtelen mozdulattal vhová önt; zúdít.
Az udvarra zuhintja a vizet. □ Erre ivott ő is. Azzal kavarintá, | Mind a maradékot oltárra zuhintá. (Arany János) Maga kapta fel a vedret, és zuhintotta a vizet az asszony fejére. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: belezuhint; kizuhint; lezuhint; rázuhint.
- zuhintás; zuhintó; zuhintott.