ZÚGÁS főnév -t, -a (csak egyes számban) (
hangutánzó)
A zúg igével kifejezett folyamat, (hang)jelenség, ill. tevékenység; az a tény, hogy vmi zúg; zúgó hang.
Halk, mély, távoli, tompa zúgás; a méhkas, a szél, a tenger, a vihar zúgása; a gép, a harang(ok), a rádió, a telefon zúgása; a fül zúgása; a tömeg ellenséges, helyeslő, tiltakozó, viharos zúgása. Furcsa zúgás üti meg a fülét. Zúgás fogadta szavait. Szóláshasonlat(ok):
olyan csend van, hogy (még) a →
légy zúgását is meg lehet hallani. □ Sátraink a tengerparton
a Fekete-tenger zúgását jól halljuk. (Mikes Kelemen) A patakocska
az ő partjai közt lassú zúgással mormol. (Csokonai Vitéz Mihály) Viharos zúgás és fenyegető bömbölés tört ki. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): 1. zúgás-bongás; zúgás-búgás; 2. fejzúgás; fülzúgás.