ZUBOG tárgyatlan ige -ott, -tak, -jon; -ni (csak 3. személyben) (
hangutánzó)
- 1. <Víz, folyadék> rendsz. hevítve, forralva buzog, sustorog, ill. vmely oknál fogva zúgó hangot hallatva kavarog, örvénylik, mozog. A víz tajtékozva zubog a mélybe. □ Csendes a táj: alig-alig Hogy a folyamzugás hallik: De majd a viz jobban zubog, Majd elborulnak a habok
(Arany János) Víz zubog a vasfazékban. (Kosztolányi Dezső) || a. <Vízben mozgó tárgy> ilyen hangot hallat. Zubog a hajó kereke. || b. (tájszó) <Víz> zuhogva folyik, ömlik, árad.
- 2. (ritka) <Emberi fül> zúg. □ Még most is zubog a fülem belé. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
- zubogtat.