ZÜLLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A züllik igével kifejezett állapot, folyamat; az a tény, hogy vki züllik. Erkölcsi züllés; a züllés útján; züllésbe dönt, visz vkit; züllésnek indul; züllésnek tesz ki vkit. Elkeserít ennek az embernek a züllése. □ Ti szavakra figyeltetek
| De hát jobb volt-e énnekem
|
bús ital rabja módjára, csak a dalra | figyelve menni, különös | züllésben, semmi mást se hallva. (Babits Mihály)
- 2. (bizalmas, tréfás) Szokatlanul nagy mulatás, szertelen ivás. Az este nagy züllés volt náluk.
- züllési.