Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZÖRREN [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
  • 1. Megzörren. □ Ha zörren egy levél, Poroszlót jőni vél | Kanizsa, Rozgonyi. (Arany János) Hallgatódzott, nem zörren-e a kilincs? (Kosztolányi Dezső) Zörren a sárga virágok | szára, a mag kipereg. (Radnóti Miklós)
  • 2. Zörög (1). □ Hátra tekint félve Leila s megrezzen: | "Mi zörren, mi csörren? …" (Gyulai Pál) Meg kell tudnom minden áron, hogy mi zörren ott a záron. (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás) Zörren az üveges ablak. (Babits Mihály)
  • 3. Zörrenve, zörögve hirtelen elhelyezkedik vhol. □ László a nyeregbe zörren S jelt ad éles sarkantyúval. (Arany János)
  • Igekötős igék: megzörren; összezörren.
  • zörrenő; zörrent melléknév.