ZIZEGÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
A zizeg igével kifejezett hangmegnyilvánulás, jelenség, folyamat; az a tény, hogy vmi zizeg. A fű, a levelek, a lomb, a szalma zizegése. Hallgatja a nádas zizegését. □ Elvonul valahová, és órákig elmereng a nagy semmin, elringatja a lelkét a falevelek zizegésén. (Mikszáth Kálmán)